Ma ultrahangra küldtek, hogy egy-két dolgot kizárjanak.
A magyar egészségügy omladozó plafonja helyett a monitort próbáltam nézni. 17 éve pont ugyanígy feküdtem egy ágyon és figyeltelek, ahogy a 4 kilóddal “faltól-falig” nyújtózkodtál a pocakomban és hallgattam a béka brekegés szerű semmihez sem hasonlítható szívverésedet.
Bármikor megérkezhettél hozzánk.
Ez most egy néma ultrahang volt, nem volt béka brekegés csak végtelen csend, pont olyan, mint amilyet a hiányod hagyott.
